2011. február 24., csütörtök

Nagykároly

Károlyi-kastély (Nagykároly)


A mai kastély elődjét 1482-ben Károlyi Láncz László kezdte el építeni, amikor Mátyás királytól engedélyt kaptak egy kőház építésére.
1592-ben az eddigi négyszögletes épületet Károlyi Mihály
erősítette meg a török ellenni harcok idején. Az ekkor négyszögletes
kőépületet - mely ezidőtájt a végvár szerepét is betöltötte -
bástyákkal, lőrésekkel, belső udvarral, valamint külső várfalakkal, mély
vizesárokkal, és külső palisztráddal látták el.




A károlyi kastély aulája

1699-ben báró Károlyi Sándor alakította át újra díszesebb formába.
1794-ben gróf Károlyi József a régi várat lebontatta és helyébe Joseph Bitthauser tervei alapján építtetett új kastélyt, barokk
stílusban. Az új kastély építése során lemondtak a védőrendszerről, és a
belső tereket a lakók szükségleteihez alakították. A négyszintes épület
háromszög alapú, dísztornyokkal, fedett belső udvarral és boltozatos
pincével ellátott volt. Nagyméretű fogadótermét festmények és szobrok
díszítették.
1894-ben gróf Károlyi István újból átalakíttatta a kastélyt Ybl Miklós tervei alapján; neogótikus-neobarokk stílusú héttornyos, árokkal körülvett lovagvárrá, melyet széles sáncárok vett körül. Az átalakítást Meining Arthur budapesti műépítő végezte.
A kapualjból előszobába, s abból nagyszabású átriumba juthatunk,
melyet a méretek meghagyásával a régi négyszögletes várudvarból
alakítottak át. Tágasságára jellemző, hogy "egy négyes fogat könnyen
megfordulhatott volna benne". Innen vezet fel a lépcső az emeletre, és
részben megmaradt az egykor nyitott boltíves folyosó is, melyből a felső
szobák nyílnak. Az "átrium" egyik falán három nagy csúcsíves ablak
található, mely az impozáns átriumot megvilágítja.

A kastély díszes homlokzata

Mennyezetét magyaros, tulipános mintájú faburkolat díszíti. Lépcsője
két vörös márványoszlopon nyugszik, a lépcső és a folyosó karfáját
egymás mellé sorakozó, gondosan esztergályozott orsós lábak alkotják.
Két olasz márványkandallóját a család címeréből vett oroszlánok
díszítik. Padozata mozaik.
Az épület 1894 évi átalakítása után a kastély szobáinak fabútorzatát angol minta után Kinczel nevű helybeli asztalos, a lakatosmunkákat Ősz János nagykárolyi iparos készítette.
Az átépítések történetét fekete márványtábla hirdeti az épület falán, melyet még Károlyi István építtetett be ide.
A mai épület stílusa egységes eklektikus és szecessziós stílusú, értékét a 18. századi barokk elemek csak emelik.
A vár egy részében ma múzeum és könyvtár mőködik.

A kastély parkja 

A parkot már 1754-ben
említették a leírásokban, "mint szép és híres udvari kert"-et, és a
leírások említik a park "teknősbéka-tavát" is. A kertben ekkor velencei
kőpadok, hatalmas virágtartók és a kastély egyik sarkánál pedig egy
régies hangulatú velencei kút is állt.
Szirmay Antal leírásában írta a kastély parkjáról: "az épületek nyugati oldalán anglius izlésre épített gyönyörűséges kert vagyon".
A 12 hektáros parkjában több növényritkaság található.
Fái közül egy 1810-ben ültetett platán a legidősebbnek tartott, melyet még gróf Károlyi György ültetett el 7 éves korában.
A park szélén 33 m magas, 1888-ban épült romantikus stílusú viztorony áll, melynek helyén egykor híres sörház volt.

Nagykárolyi kastély parkjában


Kastély erkélyén

Ilonavölgye













Homoród

  
Máriaforrás


Lobogó forrás

Homoródfürdő
Székelyudvarhelytől 16 km-re északkeletre a
Nagy-Homoród és a Fürdő-patak völgyében fekszik a falu, a Hargita
hegység délnyugati részén 680 méter tengerszint feletti magasságban.
Régen kis székely falucska volt, mára azonban már országos
jelentőségű üdülőteleppé nőtte ki magát. Hideg-melegvizes szénsavas
fürdővel, bő vizű borvízforrásokkal, és csodálatos hegyi tájakkal várja
az üdülni vágyókat.
1773-tól 1968-ig Kápolnásfalu fürdőtelepe volt, a települést 1913-ban vették fel a Helynévtárba.
A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához
tartozott. 1968-óta közigazgatásilag Szentegyházához tartozik. A
legutolsó 1992-es népszámlálás szerint 72 lakosa volt, 1 román
kivételével mind magyarok.
Az üdülőtelep éghajlata csapadékban gazdag, a nyári átlaghőmérséklet
19-21 ºC. A legszebb és legmelegebb idő, ami a természetjárásra alkalmas
nyáron július 25 és november 10-e között van, télen pedig január 20 és
február 10-e között. Novembertől kezdődően néha egészen májusig a tájat a
hó uralja. Általában 85-120 napig tart a hótakaró, így a vidék a
sísportkedvelők egyik kedvenc helye.
A fürdő a 19. században indult fejlődésnek, amikor a forrásokat
köpübe foglalják, sétányokat zenepavilonokat építenek, 1890-re elérte
fejlődésének csúcspontját. Gyógyfürdőit, villáit 1948-ban államosították
és ifjúsági tábort működtettek. A fürdők azonban nem működtek, a
villákat pedig visszaperelték a jogos tulajdonosaik. A két világháború
között sok villa épült, főleg az Ilona-völgyben. 1990 óta épülnek újra a
hétvégi házak és nyaralók.
A Lobogó borvíz messze földön híres, a forrástól sokan viszik
kannákban telerakva az autókat. 1936-1938 között a forrás vizét
palackozták és forgalmazták.További gyógyvizes források: Mária-forrás,
Klotild-forrás, Vészfarki borvíz-forrás.
A homoródi borvízet már a rómaiak is ismerték. Az itteni
borvízforrások vízét először 1820-ban elemzte Pataki Sámuel. A
szénsavas, sós, vasas ásványvizek a szív-érrendszeri panaszok, magas
vérnyomás és az emésztőszervi megbetegedések kezelésére javasolt. Nem
javasolt a gyomor- illetve bélfekélyben és a gyomorsav túltengésben
szenvedő betegeknek. A borvizekre jellemzõ a mikroelemek (Li, Mn, Br, J)
viszonylag magas aránya. Vegyileg a földes-meszes, kloridos savanyú
vizek csoportjába tartoznak. Fürdővízképpen szív és érrendszeri
megbetegedésekben szenvedőknek javasolt, ugyanakkor asztali vízként is
fogyasztható.
Homoród nevét a magyar homorú szótól kapta. A vidék ma is leginkább
az ásványvizeivel vonzza a turistákat. Több vendéglő és panzió is
működik itt.

Homoródi kalappróba a Mária forrásnál 


Mária forrásnál kis víztöltés






Szent-Anna-tó és Tusnád



Országok Románia Románia
Hely Csomád-hegység,

Hargita megye, Erdély
Típus krátertó
Hosszúság 0,62 km
Szélesség 0,46 km
Felszíni terület 0,2 km2
Legnagyobb mélység 7 m
Part hossza 1.73 km
Tszf. magasság 946 m


Szent-Anna-tó

A Szent Anna-tó (románul Lacul Sfânta Ana) egy krátertó az Erdélyi Csomád-hegység (Hargita megye) egyik kialudt vulkáni kráterében, Tusnádfürdőhöz közel. Része a Mohos Természetvédelmi Területnek, amely a Csomád két kráterét foglalja magába. A másik kráterben a Mohos-tőzegláp található. A tó Sepsibükszád felől közúton is megközelíthető.
A tó felszíne 0,22 km², alakja közel kör alakú, medre, amely az egykori vulkán krátere volt, tölcsér alakú. A víz planktonmennyisége és sótartalma alacsony (32 mg/liter), ennek ellenére a fenékre lerakódott feketésbarna iszap miatt a tó zavarosnak tűnik.
A Szent Anna-tó vízgyűjtő területe kicsi, semmilyen kapcsolatban
nincs a helyi vízrajzi hálózattal. A tavat főleg a csapadék táplálja.
Nincs közvetlen lefolyása, a víz csak a földbe szivárog el és bukkan fel
később források formájában a vulkán külső részén. Az évi
csapadékmennyiség a tónál 600-700 mm/év, a lejtőkről lefolyó víz
1000-1500 mm, a víz párolgása pedig 500 mm körüli. Ezek szerint a
vízszintnek évi 0,5 mm-el növekednie kellene, de a földalatti lefolyás
miatt csökken. 1867-ben a legnagyobb mélység 12 méter volt, 1907-ben 8,5
méter, jelenleg pedig 7 méter. Ezt a folyamatot elősegíti a meder
feltöltődése és a növényzet terjedése. Néhány évtized múlva a Szent
Anna-tó előreláthatólag az egykori Mohos-tó sorsára jut, helyén nem
marad más, csak egy láp.

A Szent Anna-tó legendája 

A tó keletkezéséről szóló legenda röviden:
Valamikor réges-régen a mai Szent Anna-tó
helyén egy magas hegy volt, melynek a tetején vár állott. Vele
átellenben, egy órányira, a Bálványos-hegyén is egy hatalmas vár volt
(ennek romjai ma is láthatók). Két testvér lakott a két várban,
mindkettő kevély, gőgös, irigy volt, egymást sem szerették.
Egyszer a bálványosi várba egy gyönyörű, arannyal, ezüsttel,
gyémánttal kidíszített hintóval, melyet hat szilaj paripa húzott, egy
nagy úr érkezett. A házigazdának erősen megtetszett a hintó és a lovak, s
kérte a vendéget, hogy adja el neki. Cserébe hét falut ígért, azonban a
vendég úr hallani sem akart róla, s bármennyire is unszolta,
hajthatatlan maradt. Mikor ezt látta a vár ura, cselhez folyamodott.
Nagy mulatságot rendezett, ahol kockázással elnyerte a hintót. Másnap
első dolga volt, hogy meglátogassa a testvérét. A testvére nagyon
megirigyelte a hintót, és fogadtak hogy egy napon belül különb hintót
fog szerezni, nem is hat, hanem tizenkét lóval.
Egész nap tűnődött az öcs, hogy honnét szerezzen különb tizenkét
lovat. Hiába törte a fejét, semmit nem tudott kitalálni. Hanem egyszer
csak mi jutott eszébe? A várba parancsolta a környék legszebb leányait.
Egy fél nap se telt bele, és több száz lány gyűlt össze, a legszebb
közülük egy Anna nevű volt. Ezt választotta először a vár ura, majd még
tizenegyet, és a hintója elébe fogatta őket. A lányok azonban meg se
bírták mozdítani a hintót. Az úr szörnyű haragra gerjedt, és ostorával
rávágott Annára, aki legelől állt. Patyolatfehér húsából kiserkedt a
vér, s jajszava felhangzott a magas egekig. Az úr másodszor is rávágott,
ekkor Anna megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá. S abban a
pillanatban az ég elfeketedett, és szörnyű mennydörgés között a vár
összeomlott. A romok egyre lejjebb süllyedtek, mígnem az egész víz alá
került, és egy tó alakult ki.
A tó vizén tizenkét hattyú úszott, majd kijöttek a partra, megrázták
magukat és visszaváltoztak leányokká. Mind hazasiettek a falujukba, Anna
kivételével, aki kápolnát épített a tó partján, s ebben a kápolnában
töltötte életének hátralevő részét csendes imádkozással. És jöttek az
emberek mindenfelől a kis kápolnához együtt imádkozni a szent életű
leánnyal, halála után pedig elnevezték róla a tavat Szent Anna tavának.

A tó vulkáni jellege 

A környéken a geológiai közelmúltban, mintegy 30 ezer évvel ezelőtt,
erős vulkáni tevékenység folyt. A Csomád maga több, egykor aktív lávadóm
együttese. A Szent Anna-tó úgynevezett maar-tó,
azaz a láva és víz találkozása nyomán bekövetkező robbanás nyomán
keletkezett. A Csomád mint vulkáni rendszer egykor hasonló robbanásos
kitöréseket produkált, mint a Vezúv.
Az izzó piroklasztáradások által magával ragadott fatörzsek
maradványaiból két magyar kutató, Harangi Szabolcs és Kiss Balázs
meghatározta a vulkán utolsó kitörésének idejét: ezek szerint 29 ezer
évvel ezelőtt működött utoljára itt és egyben a Kárpát-medencében
vulkán. A vulkáni lerakódásban található zöldamfibol-kristályok
vizsgálatából következtetni tudtak arra is, hogy a Csomád alatt
található szokatlanul megnyúlt magmakamrából az anyag annak idején 8-12 nap alatt tört a felszínre.
  





Szent-Anna-tó fele Tusnádi ösvényen hátul


Szent-Anna-tói lesen


Már közel a tóhoz


Szent-Anna-tónál

Tusnád


Közigazgatás
Ország Románia Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Hargita
Rang község
Beosztott falvak Csíkverebes, Újtusnád
Polgármester Rafain Endre
Irányítószám 537335
Körzethívószám 0266
Népesség
Népesség 844 fő (2002)[1] +/-
Község népessége 2114 (2002)[2]
Magyar lakosság 807
Földrajzi adatok
Terület 76,64 km²
Időzóna EET, UTC+2
Tusnád (románul Tușnad Sat) falu Romániában Hargita megyében.
Tusnád jelenlegi szerkezete a következő: Szeretszeg, Középtiz, amelyet neveznek még Alszegnek is, Bólya-alja. A jelenlegi Szeretszeg neve volt valamikor Sántaszeg.


Nevének eredete:
Népies magyarázata abból indul ki, hogy környékén sok volt a tó és a nád. Valójában a szláv tozno (= zavaros) szóból származhat és eredetileg víznév volt.
Története:

Határában a Vártetőn vaskori és kora középkori vár nyomai látszanak 1421-ben Kézdi Balázs székely serege itt verte vissza a török támadását. Neobarokk temploma 1802 és 1824 között épült egy Árpád-kori kápolna helyére. 1882. szeptember 11-én nagy tűzvész pusztított a faluban. 1849.július 29-30-án csata zajlott itt a honvédsereg és az oroszok között. Ferenc József császár 1852. évi látogatása után Gr. Mikes Benedek és Br. Szentkereszti Zsigmond részvénytársaság szervezésével újraindította a fürdő (Tusnádfürdő) életét. 1910-ben Tusnádújfaluval együtt 2285 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Kászonalcsíki járásáhoztartozott. 1992-ben 904 lakosából 820 magyar, 62 cigány és 22 román volt.

Visszafele Tusnádon 2007-ben


Szintén ott:)2007-ben


  
Bórvízforrás 2011






Csukástó 2011